A hegkezelés fontosságáról röviden

Azt hiszem nincs olyan ember, akinek ne keletkezne legalább 1-2 -a mai napig látszódó hege- élete során. Ugyanis nem minden hegünk látszódik, mégis ott vannak és adott esetben problémát is okozhatnak…De ne szaladjunk ennyire előre. Mielőtt elmondanám miért is ennyire fontos a hegekkel foglalkozni, előtte tisztázzuk mi is a hegszövet és milyen fajtái léteznek.

A heg valamilyen sérülés utáni szöveti gyógyulási következmény, mely gyakorlatilag kollagénrostok felhalmozódását jelenti a testen vagy akár testen belül is.
A másik dolog, melyet fontos megemlíteni az az adhézió. Az adhéziók pókhálószerű lenövések, összekapaszkodások a testen belül a szövetek között.  A kettő nem összekeverendő, de szorosan összefüggnek egymással. A heg frissen fájdalmas lehet és kora előre haladtával is lehet érzékeny, fájó, nehezebben kezelhető. Az adhézió azonban kizárólag a testen belül alakul ki, nem feltétlenül okoz fájdalmat és jól mobilizálható.

A hegek 3 fajtáját különböztetjük meg:
-atrofiás
-hipertrofhiás
-keloidos


Az atrofiás heg a bőr felszíne alatt helyezkedik el, besüpped a bőrbe. Sok estben gyulladt aknék, pattanások után maradhat az arcbőrön vagy tipikusan ilyen heg a stria vagy terhességi „csík”, mely jellemzően a combon, csípő, fenék részein található meg bizonyos embereknél és a nevéből következtethetünk, hogy várandós kismamákon is fellelhetőek.

A hipertrofiás heg az gyakorlatilag az 1. ellentéte. Megvastagodik és kiemelkedik a metszés határain belül. Jellemzően a hegesedésre hajlamos területeken a leggyakoribb: Háton, vállakon, mellkason.

A keloidos heg egy kóros hegképződés, miszerint a heg nem csak a metszés határain belül keletkezik a gyógyulás útján, hanem „lábacskákat” növesztve terjeszkedik a heg körül. Ennek kezelése sokkal bonyolultabb a fentieknél, hiszen maga a kezelés is elindíthat újabb „lábacska” képződést.
A hegek nem csak esztétikai szempontból okozhatnak problémát. Egy életen át keresik lefele az utat a szövetben adhéziókat létrehozva, hogy meg tudjanak kapaszkodni a szövetben és magukhoz húzzák azt. A testünkben minden mindennel összefügg, így ezek a letapadások helyüktől függően mozgástartomány szűkülést, izom- vagy ízületi problémákat, emésztési és/vagy szervi problémákat okozhatnak.
Pl. egy nem kezelt hasi heg lenövései a belekben és a szervek között okozhat olyan adhéziókat, hogy azok nem funkcionálnak rendesen. A páciens orvosról orvosra jár, hiszen puffadási, emésztési problémái vannak, pedig már csak vízen és levegőn él. Pedig a válaszért nem kell annyira messzire menni. Vagy egy lábon levő égési seb utáni mozgástartomány szűkülés, melynek következménye, hogy a páciens elkezd a másik lábára többet terhelni, az asszimetrikus terhelésből pedig lesz egy izom vagy/és ízületi fádalom a másik oldalon…

Egy heggel folyamatosan foglalkozni kell, mert később látjuk kárát, ha csak legyintünk rá. A műtétet, vagy balesetet követően 12. hét után -ha a seb teljesen gyógyult-, akkor neki lehet kezdeni a kezelésnek. A heg körüli masszázs, húzások és nyomások mind segítenek. Ha a heg nem érzékeny, akkor azon is elvégezhetjük ezeket a mozdulatokat. Ha komolyabb műtéti beavatkozáson estünk túl, akkor mindenképpen javasolt szakembert felkeresni, aki segít a kezelésében, majd ezt követően mi magunk is szinten tudjuk tartani az otthoni kezelésünkkel a hegünk mobil állapotát, hogy ne okozzon problémát.

A hegek nem minden esetben okoznak problémát, de az esetek 80%-ban 1,5 éven belül olyan változásokat eredményezhetnek, melyek befolyással lehetnek a mozgásszervrendszerre és az emésztőrendszerre egyaránt, ezért ennyire fontos a karban tartásuk.

Jó éjszakát!