A képességfejlődést befolyásoló tényezők

Képességeink fejlesztését számos tényező befolyásolhatja, aminek tudatában optimális terhelést tudunk biztosítani a szervezetünknek. Az elkövetkező cikkeinket ezen tényezők átvilágításának szenteljük.

Kezdésnek beszéljünk a mozgásfejlődés során fellépő életkori jellemzőkről. Különböző életkori fázisokban a terhelhetőségünk mértéke eltérő, ami fontos tényezőnek számít a sporttevékenységeink szempontjából. Életünk egyes szakaszaiban, a fizikai fejlettségünk más és más szinten áll és ezekhez a szintekhez kell igazodnunk az egészséges, balesetmentes mozgás elvégzéséhez.

Születéstől harminc éves korunkig testünkben a fejlődésre való hajlam dominál. Terhelhetőségünk megfigyelésekor egy folyamatosan növekvő spirált láthatunk ebben a szakaszban, ami után, hozzávetőleg 35 éves korunk környékén egy plató áll be. Ezen időszak jellemzője a stagnálás, néhol még tapasztalhatunk fejlődést, de már az üteme korántsem akkora mértékű, mint azt életünk korábbi fázisaiban tapasztaltunk.

Aktív sportéletet űzők esetében, egészséges életmódot követve, odafigyelve a táplálkozásra és a regenerációra ez a plató kitolható későbbi éveinkre, de elkerülni nem tudjuk, így jobb elfogadnunk életünknek ezt a szakaszát, és ne essünk abba a hibába, hogy a fiatalkori formánkat hajszoljuk, mert könnyen megsérülhetünk.

Képességeink különböző mértékben és módokon keresztül fejleszthetők az egyes életkori szakaszainkban, minden képességnek megvan az optimális, úgynevezett “szenzitív” időszaka.

Csecsemőkorunkban valódi sportolásról nem beszélhetünk, ebben az időszakban az alvás és a vegetatív funkciók a jellemzők. Ebben az időszakban sportszerűleg tanítható mozgásról nincs szó, a fejlődési ütemnek megfelelően megjelennek különböző mozgástípusok, mint a kúszás, mászás, ülés, állás, járás.

Ezt követően kisgyermek korunkra jellemző a gyors szellemi és mozgásfejlődés. Folyamatos mozgás, és érdeklődés, tanulási vágy jellemzi ezt a szakaszunkat. Életünk eme periódusában kifáraszthatatlanok vagyunk, mindent meg akarunk ismerni.

Átlépve a gyermekkorba igen gyors fejlődést tapasztalhatunk. Ebben a korban sajátítjuk el a különböző alapmozgásainkat, és a cél itt a mozgás játékos formában való tanulása.

Gyerekkorunkban, az iskolába lépve megjelenik a szisztematikus sportolás. A hangsúly a mozgáskoordináció megfelelő szintre való fejlesztésén, a mozgások finomításán van. Lehetőség nyílik a rendszeres sportfoglalkozásokon való részvételre. Fontos, hogy minél több mozgásforma birtokában legyünk ebben a szakaszban. Ajánlások alapján a sportági specializáció 12 éves kor felett kezdhető el.

Következzen a sok szülő szemében a legidegesítőbb szakaszunk, serdüljünk!

A lányoknál általában 12 – 14 éves, míg a fiúknál 13 – 16 éves korban következik be. Mint láthatjuk, a serdülés mértéke egyénenként és nemenként eltérő, általában a lányok korábban érnek. Megváltozik a hormonműködésünk, beindul a nemi hormonok termelődése. Ez a periódus az erőfejlesztés alapja. Minden sportot űzhetünk, amihez csak kedvünk van.

Ifjúkorunkban minden sporttevékenységet magas szinten űzhetünk, nagy százalékban itt vagyunk a sportolói karrierünk csúcsán. Rendkívüli regenerációs, koordinációs képességek jellemzőek, az erő, állóképesség, gyorsaság, izomtömeg fejlesztésének csúcs időszakában vagyunk, a terhelhetőségünk maximális szinten van.

És elérkeztünk a cikkünk elején taglalt időszakhoz, ahol a kezdetét veheti a stagnálás időszaka, ezt fiatal felnőttkornak nevezzük. Kiöregszünk egyes sportokban, alábbhagy a versenyzés, 35 éves kor fölött megindulnak az úgynevezett leépülési folyamatok, ami szerencsére kitolható, egészséges életmóddal, aktív sportélettel.

Felnőttkorba lépve a versenysport a legtöbb esetben véget ér. Itt már ne törekedjünk arra, hogy túlszárnyaljuk a fiatalkori önmagunkat, mert könnyen megsérülhetünk. Figyeljünk rá, hogy a sportolás a jó közérzet megtartása mellett történjen. Még nagyobb figyelmet kell szentelnünk a regenerációnak, mert ebben a szakaszban már közel sem regenerálódunk olyan mértékben, mint ezelőtt.

Időskorunkra megindul az öregedés, fontos a rendszeres egészségmegőrző mozgás. Járjunk el túrázni, biciklizni vagy akár csak sétáljunk nagyokat. Fontos az aktivitásunk megtartása a jó közérzet és az egészségünk védelmében.

Figyeljünk testünk jelzéseire az egyes életkori fázisainkban, ha úgy érezzük, hogy már nem tudunk akkora terhelést elviselni, mint egy évvel ezelőtt tudtunk, akkor vegyünk vissza, ne domináljon az ego; ha meg a terhelhetőségünk csúcsán vagyunk, akkor azt használjuk ki, mert ha nem fogjuk, akkor a későbbiekben megbánhatjuk.

Cikkünk véget ért, köszönjük a figyelmet, folytatást következik!

FORRÁS:

Dr. Osváth Péter: Sportélettan, Sportegészségtan

KÉPEK:

Címkép: @A’s Images a Canva.com-ról