A kudarc sikere

Amikor képesek vagyunk viselkedésünk a körülményeknek megfelelően, rugalmasan alakítani, akkor arra is képessé válunk, hogy a módosításokkal előbb-utóbb elérjük a kívánt célt, vagy hatást. Addig a pontig azonban hasznos, ha észrevesszük a visszajelzéseket, melyek a további változtatások szükségésségéről szólnak. Hogyan lehetséges mindez? Erről gondolkodom a cikkben.

Sokat töprengtem azon, hogy vezessem fel ezt a cikket. Nehezen fogtam meg, hogy mi lenne az, ami a legjobban bemutatná azt, amiről beszélni szeretnék. Úgy döntöttem, Johannes Haushofert, illetve az ő CV of failure-ét (2016, Haushofer), azaz Kudarcok önéletrajzát hívom segítségül. Haushofer akadémikusként írta meg önéletrajzát, melyben részletezi, hogy milyen szakokra nem jutott be, mely akadémiai pozíciókat, díjakat, elismeréseket, kutatási támogatásokat nem kapott meg. Kudarcairól szóló önéletrajza, a közösségi médiás megjelenése után jóval nagyobb figyelmet kapott, mint a tudományos munkája. Haushofert az önéletrajza megírására egy 2010-es Nature cikk (https://doi.org/10.1038/nj7322-467a) inspirálta, melynek szerzője szerint az elutasítás láthatóvá tétele könnyebbé teheti a kudarccal való megküzdést. De mi is az a kudarc, miért és hogyan kell vele megküzdenünk, egyáltalán, miért fájdalmas?

Korai gyermekkorunkban szembesülhetünk a teljesítmény értékelésével. Figyelmet, dicséretet kapunk, ha sikerül valamit megcsinálnunk, később, ha jól tanulunk, jó gyerekek vagyunk, megnyerünk valamit, jól szerepelünk. Észrevétlenül épülhetett fel, hogy az eredmény lesz a siker, az elismerés alapja, a mérce, az elismerés forrása, a „jóság” záloga. A sikereket emeljük ki saját narratívánkban, ezekkel igazoljuk értékességünket. Szülői, iskolai, sport, munkahelyi visszajelzésekből aztán könnyen leszűrhető eredmény lesz, hogy a szeretet, az elfogadás, az elismerés valamilyen teljesítmény feltételéhez kötött. Edit Eva Eger írja Az ajándék című könyvében: „…ha a jó bizonyítvány vagy a jó modor érdemli ki a szeretetet, az egyáltalán nem is szeretet. Hanem manipuláció.” Ha azonban csak akkor leszek jó, ha sikeres vagyok, akkor paradox módon mégis a kudarc fog meghatározni. A hibát félemmel, a szégyen és értéktelenség címkéjével ruházhatom fel és ha mégsem sikerül elérnem, amit szeretnék, magam válok a kudarccá, azonosulok vele, valamint az általa érzett szégyennel és a sikertelenség fájdalmával. A (közösségi) médiában, reklámokban, kommunikációban tapasztat, tökéletesnek és gyakran elérhetetlennek tűnő világ tovább mélyítheti a kudarctól való szorongást. Félhetünk attól is, hogy a kudarc, a hibázás csorbítja a magunkról kialakított képet.

Én erre nem vagyok képes, sosem leszek olyan szép, olyan sikeres, nem vagyok elég jó… Mit fognak gondolni rólam, ha elrontom, tán még ki is nevetnek, kiderül, hogy alkalmatlan vagyok… Számos, negatív gondolat születhet meg bennünk. Találkoztál már velük? Mit teszel ilyenkor? Elkerülöd a kudarc lehetőségét, vagy szembenézel vele? Vannak olyan kockázatok, melyeket nem érdemes vállalni, ahol a kudarc végzetesen elkerülhetetlen. Biztos nem kísérletezek, hogy meg tudom-e állítani a vonatot puszta kézzel, de abban bátran hihetek, hogy a befagyott vállam kitartó kezelésével egyszer csak újra húzódzkodni fogok. A szembenézéssel kibontakozhatnak megoldási lehetőségek és kreatív energiák, kompetencia- és autonómiaérzés, öröm szabadulhat fel, megfigyelhető a személyes fejlődés és egy-egy lépéssel közelebb kerülhet az áhított cél elérése és érkezhet  az önbecsülés és önbizalom átélése. Könnyű ezt leírni, de hogy fogalmazzuk át a kudarctól való félelmünket lehetőséggé, a kudarcot magát a fejlődés irányába mutató visszajelzéssé?

Wayne Gretzky, volt profi jégkorongozó szerint „A lövéseknek, melyeket nem adsz le, 100%-át elvéted.” Azaz, ha nem indítod el a lövést, az esélyét sem adod meg annak, hogy gól legyen belőle. A kudarc lehetőségének elfogadásával átélhetjük, hogy a vele járó fájdalom átmeneti. Feldolgozásában már preventív faktorként is segíthet, ha aggodalmainkat meg tudjuk osztani, kibeszélni, felvállalni, tapasztalatot cserélni azokkal, akik már átéltek hasonlót. Akár az is kiderülhet a beszélgetés során, hogy félelmeinket nem igazolják a tények, a kudarc lehetőségét, következményét csak mi látjuk olyan feketén. Ha egyedül vagyunk a ránk törő aggodalmakkal, hasznos, ha az itt és mostra tereljük a fókuszt, például mindfullness alapú gyakorlatokkal, azoknak a jelenbéli történéseknek a kontrollálásával, melyekre valóban hatással tudunk lenni. Szakember segítségével, türelemmel és elegendő idő ráfordításával további módszereket sajátíthatunk el, például vizualizációt, figyelmi fókusz fejlesztést, az itt és most megélését, pozitív belső beszédet, a negatív automatikus gondolataink, hiedelmeink oldását. Ha hiszünk abban, hogy a képességeinken változtatni tudunk, fejlődhetünk, akkor a kudarcaink kevésbé fájdalmasak és ezzel megnyitjuk az utat a jövőbeli sikereink előtt. Ésszerű métékben szembenézve a félelmeinkkel és a döntéseinkkel felvállalva a kockázatot olyan csodás világ tárulhat fel előttünk, melynek addig a létezésében sem hittünk.

Borítókép: @frender a Canva.com-ról