A mentális erőnlét szerepe a rehabilitációban 1.rész

Mozgásszervi rehabilitáció során olyan fejlesztő terápiákat alkalmaznak, melyek célja egy sérülés diagnózisa és a megfelelő orvosi kezelések után a sérült testrész gyógyulásának elősegítése és a funkció lehető legteljesebb visszaállítása.

Sérülések, betegségek, fájdalmak kezelésére alkalmazott terápiás folyamatban elsősorban a természetes funkcióknak visszaállítását szoktuk érteni, de célja lehet akár  az esetleges állapotrosszabbodás megelőzése is. A különféle fizioterápiás módszerek mellett sok múlik a kliens személyiségén, szemléletmódján és megküzdési stratégiáin, ezért a személyre szabott mentális támogatás fontos szerepet játszik a rehabilitáció terápiájában. A gyakran hosszú és fájdalmas felépülési folyamatban növeli az érzelmi jólétet, így megelőzhetőek a rehabilitáció során felmerülő pszichológiai akadályok, hatékonyabbá válik és lerövidülhet a folyamat

A felmerülő mentális jelenségek, problémák jobb megértése érdekében érdemes megismerkedni a rehabilitáció alábbi négy szakaszával. (Taylor J., Taylor S.: Psychological Approaches to Sports Injury Rehabilitation, 1997)

  1. szakasz: A mozgástartomány növelése az érintett testrészben.

Ez a szakasz általában a legfájdalmasabb és ettől talán a leghosszabbnak tűnő, vissza-visszatérő szakasz. Itt a legfontosabb a helyes célkitűzéssel a motiváció fenntartása, stressz- és fájdalomkezelő stratégiák alkalmazása. Elhúzódása esetén fokozottan jellemző a negatív érzelmek jelenléte, a düh, frusztráció, érzelmi kimerültség, elszigetelődés, önsajnálat; annak megélése, hogy az egész folyamatnak nincs értelme. Fizikai javulás érzékelése esetén az általános érzelmi hangulat javulása is elkezdődhet, eddig azonban, többek között a sérülés súlyosságának függvényében, akár hónapok is eltelhetnek.

  1. szakasz: Az érintett testrész mozgástartománya már kb 80%-ban helyreállt.

A fókusz áttevődik a mobilizációról az adott testrész erejének növelése, a mozgástartomány további növelésével párhuzamban. A terhelés fokozatos emelésével gyakran tapasztalható visszalépés az első szakaszba, mind fizikai , mind érzelmi szempontokból. Különösen igaz ez akkor, amikor a kliens minél gyorsabban, saját teljesítőképességét és erőnlétét túlbecsülve vállal kihívásokat. A bármely szakaszban azonosítható pihenéstől való félelem, mint egyfajta FOMO jelenség itt fokozottan tapasztalható.

A mentális tréninggel ebben a szakaszban azokkal az aggodalmakkal és kétségekkel kapcsolatban alkalmazunk megküzdési stratégiákat, melyek a megváltozott terhelhetőség okozta negatív érzelmek, visszaesések következményei.

  1. szakasz: Ebben a szakaszban az erő fejlesztése folytatódik tovább.

Az egyén életvitelének, igényeinek megfeleltethető, specifikusabb gyakorlással, a teljes testre vonatkoztatva pl: egyensúly gyorsaság, ügyesség.

Markánsan sport kapcsán jelenik meg a sérülés előtti és utáni teljesítmény-összehasonlítás miatti szorongás és motivációvesztés, ami okozhat frusztrációt a mindennapi, civil tevékenységek végzése közben is.

  1. szakasz: Visszatérés.

Amikor már a sérült végtag mozgástartományban és erőnlétben közel a sérülés előtti, vagy akár magasabb szinten teljesít, következik a visszatérés a mindennapi tevékenységekhez, edzéshez, versenysporthoz. Ennek nehézségei fakadhatnak a sérülés óta eltelt időből, a „kiesés” hosszából, a rehabilitáció során nem megfelelő, akár hiányzó mentális támogatottságtól. Okozhatnak frusztrációt többek között az időközben megváltozott munkahelyi vagy sport körülmények, a csökkent önértékelés, az újrasérüléstől való félelem, az esetleges elszigeteltségből való visszaintegrálódás.

A negatív érzelmeknek a megjelenése , distressz megélése teljesen életszerűen van jelen a rehabilitáció folyamatában. A különböző szakaszokban  az átélt stressz és az érzelmek egyénenként eltérőek lehetnek, ennek megfelelően eltérőek a megküzdési módok is. Bármely szakasz elhúzódása esetén felmerülhet annak a lehetősége is, hogy a kliens tudattalanul az aktuális állapotot használja valamilyen érzelem vagy viselkedés megerősítésére, igazolására vagy akár validálására. A rehabilitáció terápiájában kapott érzelmi, mentális támogatással jelentősen javul az egyén megküzdési képessége. A segítő beszélgetésekkel ezeket a szinteket tudjuk felmérni és egyénre szabottan, különböző gyakorlatokkal, technikákkal támogatni. A következő részben erre mutatunk példákat.

Borítókép: @Wipada Wipawin a Canva.com-ról

Share your thoughts