A motiváció fokozása

Az új viselkedések elsajátításához munkát fektetünk be, de megfelelő motiváció nélkül előbb-utóbb a könnyebb, már bevált útjainkat választjuk, a változás, változtatás helyett pedig sikertelenséget, kudarcot könyvelünk el. A coachingban egyik fontos feladatunk, hogy az ügyfél a lehető legjobban meg tudjon erősödni a motivációjában, hogy fenn tudja tartani azokat az új viselkedéseket, amelyek abban segítik, hogy az életében az áhított változást elérje. Előző cikkemben a motiváció természetéről meséltem, most nézzük rá, mi segíthet abban, hogy a motivációnkat felélesszük, vagy életben tartsuk?

Abraham Maslow 40-es években megalkotott és azóta számos alkalommal átdolgozott elmélete szerint az emberek belső motivációtól hajtva igyekeznek szükségleteiket kielégíteni. Amíg az egyes szinteken hiátust élünk meg, nem tudunk egy másik szintre koncentrálni. Leegyszerűsítve, amíg összeesünk a fáradtságtól (alapvető szükségletek szintje), arra koncentrálunk, hogy pihenni tudjunk, nem valószínű, hogy ebben az állapotban egyéni csúcsot futunk (önmegvalósítás szintje). Vannak emberek, akiknek ez, az egyes motivációs szintek szükségleteinek kielégítése könnyedén megy, másoknak nem. Mi az, amit mi is tehetünk azért, hogy ebben hatékonyabbak legyünk?

Belső motivációnk fokozására elsősorban reális célokat határozzunk meg önmagunk számára. A cél megvalósíthatóságához a legfontosabb, hogy mi tudjuk megvalósítani, önmagunktól várjuk a megvalósítást, ne mástól tegyük függővé azt. Legyen konkrétan meghatározott, tudjuk mérni az általa elért változást, elérhető és fontos legyen, valamint teljesítését kössük reális határidőhöz. Továbbá, hagyjuk meg a lehetőségét annak, hogy céljainkat az aktuális változásoknak (pl. sérülés) megfelelően módosítani tudjuk.

• Ha nagyobb kihívással nézünk szembe, alakítsunk ki pozitív belső beszédet, így kevésbé izgulunk majd. Találjunk olyan, rövid, semleges és negálás nélküli mondatokat, melyeket önmagunknak célozva, akár magunkban mondhatunk. Pl: Meg tudom csinálni!
  
• Üdvözöljük, ha hibázunk, vagy kritikát kapunk. Figyeljük meg, értékeljük és tanuljunk belőle. Ha valami nem sikerült: az legtöbbször csak „még” nem sikerült, de megnyitotta a lehetőségét a fejlődésre.
  
• Ha nem sikerül előrébb jutnunk egy úton, nézzük meg, hogy ha változtatunk a szokásos ügymeneten, találunk-e másik utat a célunk felé?
  
• Mások sikerét használjuk inspirációként arra, hogy mi is sikereket érjünk el,

Érdemes megfigyelni, hogy más sikerénél mi volt az ő segítségére és vajon segítségünkre lehet-e nekünk is az alkalmazása?

• Keressük meg azokat a számunkra hiteles személyeket, akiktől támogató visszajelzést kaphatunk a működésünkről, edzőt. főnököt, csapattársat.
  
• Forduljunk hiteles coachoz, aki segít belső erőforrásaink feltárásában és segítségével megtanulhatjuk azokat tudatosan, saját fejlődésünkre fordítani.

Motiváció fokozásának lehetőségei:

• Reális célok
• Pozitív belső beszéd
• Hibákból tanulás = fejlődés
• Hátráltató szokások megváltoztatása
• Mások sikere = inspiráció
• Hiteles visszajelzések

A motivációnk elsődleges okai velünk születettek, embereknél ugyanazok, mint az állatoknál. A faj- és önfenntartás elemei, pl az utódgondozás, a belső késztetések, mint pl a támadó és menekülő viselkedések, a segítő és támogató viselkedés és az ösztönzőkre, cselekvésre késztető ingerekre reagálásunk és a kíváncsiság.

Vannak azonban csak az emberre jellemző, összetettebb, tanult, a szocializációnk során kialakult motívumok is, amelyek hatással vannak a viselkedésünkre. Ezek a pszichés szükségleteink kielégítéséért késztetnek bennünket valamely cselekvésre, viselkedésre. Ezek az autonómia élménye, a kompetencia érzése és a kötődések, de érdemes figyelembe vennünk a teljesítmény és a hatalom vagy dominancia dolgát is. Önmagában tehát nem elég, ha belső motivációnk van valamihez, ha mindez nem társul annak megélésével, hogy az adott viselkedésben, tevékenységben van döntési lehetőségünk, a képességeinkhez illeszkednek a kihívások és támogató a szociális környezetünk. Ha ezek hiányoznak, akkor hamarosan elveszítjük a meggyőződésünk, hogy a viselkedés vagy tevékenység oka önmagunkban keresendő és elveszíthetjük érdeklődésünk magával a viselkedéssel vagy tevékenységgel kapcsolatban is. Ilyenkor lehet szükség arra, hogy felülvizsgáljuk az addigi gyakorlatunkat, szokásainkat, céljainkat, hogy honnan indultunk, hol tartunk és hova szeretnénk eljutni az adott viselkedéssel, tevékenységben. Mindezek ismeretében ismét megkaphatjuk a lehetőséget önmagunktól arra, hogy újra fogalmazzuk a céljaink és a hozzá fűződő motivációink, de ugyanakkor megkaphatjuk a bizonyosságát annak is, hogy ideje teljesen új célokat és utakat meghatároznunk.

Borítókép: @PhotoCosma a Canva.com-ról