A motiváció természete

A motiváció tipikusan az a dolog, amiről akkor szoktunk beszélni, amikor nincs, vagy nincs elég. De ha meg tudjuk határozni, hogy nincs, akkor azt meg tudjuk-e fogalmazni, hogy milyen is az, amikor van? És ha van, akkor honnan ered és mi befolyásolja? „Ha van motivációm, akkor csak úgy mennek a dolgaim, van kedvem csinálni őket.”-mondanánk sokan és elég közel járnánk az igazsághoz.

Gyakran fordulnak hozzám az ügyfelek azzal, hogy azt mondják, valami gond van a motivációjukkal. Úgy érzik, az addig szívvel-lélekkel végzett sportjuk már nem olyan kihívás, nincs is kedv edzeni járni, korán kelni, vagy éppen a munka területén él meg nehézségeket, amin már a bónusz ígérete is csak rövid ideig enyhít. A helyzet nem kielégítő, szeretnék visszaszerezni a flow élményét abban a tevékenységben, amelyben korábban megtalálták.

Ilyenkor általában meghatározzuk, mik azok a pontok, melyek a motivációjának a forrásait jelentik, mik lehetnek az akadályai annak, hogy fenn tudja tartani, továbbá milyen lehetőségei mutatkoznak arra, hogy befolyásolja őket az adott szituációkban.

A motivációvesztés leggyakoribb oka az, hogy a kitűzött célunk képez akadályt számunkra. Ha a megfelelő cél lebeg a szemünk előtt, az arra ösztönzi az elménket, hogy összpontosítson arra, hogy azokat meg is tudjuk valósítani, ez lesz az, ami valamilyen viselkedésre, cselekvésre késztet bennünket, szabályozza azt és fenntartja. Ez maga a motiváció jelentése. Ha azonban a célunk meghatározásában túllövünk a határainkon, figyelmünk könnyen elvész a reálison felüli részletekben, nem tudunk a cél elérésére megfelelően koncentrálni, mert minden egyébre is gondolni akarunk egy időben. Motivációs akadályaink lehetnek még a gátlásaink, az aktuális fizikai állapotunk, egyéb kötelezettségeink, a környezetünk, a kiégés és számos egyéb ok mellett saját személyiségünk is.

Egyáltalán nem mindegy az sem, hogy belső motivációval vetjük bele magunkat a feladatokba, azaz a cselekvésből adódó elégedettség az, ami a hajtóerőnket adja, vagy kívülről, a várt jutalmak, eredmények és előnyökből nyerjük az üzemanyagot.

Ha a belső motivációból működünk, -érdekesség, hogy ebben a nők jobbak, mint a férfiak-, abból várhatóan hosszú távú elköteleződés, hatékonyabb tanulás, kevesebb szorongás és a kompetencia megélése fog következni. Szemben a külső motivációval, amelynél gyakoribb a lemorzsolódás, innen könnyű eljutni addig a motivációig, amikor már se szándék, se energia a tevékenységre, de csak csináljuk, mert azt tudjuk, azt ismerjük. Ideális esetben belső és külső motiváció is jelen van a viselkedésben, de érdemes helyesen megválogatni a külső motivátorokat. A jutalom iránti elvárás, a képességek jutalmazása, az indokolatlanság, vagy látszólagos indokolatlanság csökkentheti a motivációt, ami teljesítményromláshoz vezethet. Ellenben, ha a jutalom a fejlődésre, erőfeszítésekre, folyamatra irányul, megalapozott és meglepetésszerű, változatos, az elősegíti a motivációs szint fenntartását.

Maslow szerint az emberi fajfenntartás és fejlődés alapvetően szükségszerű eleme, hogy az ember minden állapota motivált. Elmélete alapján hiány- és növekedési motivációs szinteket különböztetünk meg, melyek biológiai és pszichés szükségleteinket jelentik.

Ez az öt szint:

• alapvető szükségletek
• biztonság
• szociális szükségletek
• önbecsülés
• önmegvalósítás.

Bár a szintek nem feltétlen követik egymást sorrendben, lehetnek átfedések, sőt, Maslow óta számos alkalommal kutatták, újabb szükségleteket vontak be, míg mások jelenlétét vitatták. Abban azonban többnyire egyetértés van, hogy bármelyik szinten élünk meg hiányt, amíg azt nem tudjuk kielégíteni, nem tudunk a többi szintre fókuszálni. A jó hír, hogy van lehetőségünk arra, hogy önmagunk hatékonyabb segítői legyünk a különböző szintek eléréséhez szükséges hajtóerőnk felturbózásában. Következő cikkemben megmutatom hogyan.

Borítókép: @PhotoCosma a Canva.com-ról