A női hormonháztartás működése, I. rész

Ha egy nőkből álló társaságban 10 évvel ezelőtt egy beszélgetés során szóba kerül az inzulinrezisztencia, vagy mondjuk a PCOS, jó eséllyel a jelenlévők nagy része nem tudta volna, hogy miről van szó. Ez ma már nagy valószínűséggel nem így lenne, és ennek hátterében sajnos nem az általános tájékozottság növekedése, hanem a fenti „kórképek” egyre gyakoribb előfordulása áll.

Az ACOG (American College of Obstetricians and Gynecologists) legfrissebb statisztikái szerint minden 10. termékeny korú nő érintett például endometriózissal kapcsolatban, ha pedig a leggyakrabban előforduló nőgyógyászati megbetegedéseket akarnánk egy lapra hozni (PCOS, IR, a pajzsmirigy különböző működési zavarai stb.), az érintettek aránya jó eséllyel még magasabb lenne. Ezek megjelenési formája eltérő, viszont kialakulásukban nagyon hasonló tényezők játszanak szerepet. Ebből az arányszámból is látszik, hogy a témával foglalkoznunk kell: akár a megelőzésről, akár a már kialakult kórkép kezeléséről van szó, a legnagyobb segítség az, ha ismerjük a szervezetünk működését és megértjük a miérteket egy-egy elváltozás mögött.

Ezt a megértést szeretném elősegíteni a jelen, valamint a soron következő cikkeken keresztül, melyekben igyekszem érthetően, a fontosabb összefüggésekre rávilágítva elmagyarázni a női hormonháztartás működését, az egyes hormonok szerepét, valamint bemutatni azokat a tényezőket, amik beleszólhatnak e rendszer a működésébe.

A szervezetünkben a hormonok termelését, előállítását az úgynevezett belső elválasztású, azaz endokrin mirigyek végzik. Azért nevezzük őket belső elválasztásúaknak, mert az általuk termelt váladékokat (a hormonokat) közvetlenül a véráramba juttatják, így testszerte képesek hormonhatást kifejteni, szemben a külső elválasztású (exokrin) mirigyekkel, melyek az általuk termelt anyagokat közvetlenül a külvilágba, vagy olyan üreges szervekbe juttatják, melyek közvetlen kapcsolatban állnak a külvilággal (pl. bőr mirigyei, bélcsatorna stb.) és hatásukat lokálisan fejtik ki.

Endokrin mirigyek a teljesség igénye nélkül:

• a hipotalamusz, ami a legmagasabb szinten szabályozó endokrin mirigyünk, szoros kapcsolatban áll az idegrendszerrel, folyamatosan monitorozza a minket érő külső és belső hatásokat, és ezek mentén irányítja a hormontermelésünket;
• a hipofízis, azaz agyalapi mirigy (a hipotalamusz jobbkeze);
• a tobozmirigy, pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy, csecsemőmirigy, a hasnyálmirigy (meghatározott részei), a mellékvesék, valamint a rajtuk található mellékvesekérgek, a petefészkek, herék, de még a zsírszövetünk is részt vesz a hormontermelésben.

Fenti szerveink termelik tehát a hormonjainkat, de valójában mik azok a hormonok és hogyan működnek? A hormonok tulajdonképpen információt szállító futárokként vesznek részt szervezetünk működésében. Ez az információ lehet a „serkents”, vagy a „gátolj” meghatározott funkciókat. Fontos működésbeli tulajdonságuk, hogy csak olyan sejteken képesek hormonhatást kifejteni, amik rendelkeznek az információ dekódolására alkalmas receptorral. Tehát például az inzulin hormon csak olyan sejteken képes inzulinhatást kifejteni, amelyek rendelkeznek inzulin-receptorral.

Az érthetőség kedvéért nézzük meg az endokrin rendszer működését az alábbi példán keresztül!

Az LH hormonunkat (luteinizáló hormon) az agyalapi mirigy termeli (annak elülső lebenye) és feladata a menstruációs ciklus nagyjából félidejénél (ez egyénileg változó) az ovuláció, azaz a tüszőrepedés kiváltása, elősegítése. A folyamat következőképpen zajlik.

A menstruációs ciklusunk első felében a petefészkeinkben lévő tüszők közül néhány érésnek indul, ezek a fejlődő tüszők pedig ösztrogént termelnek. A hipotalamusz folyamatosan monitorozza szervezet-szerte az egyes hormonok szintjét, így érzékeli az ösztrogénszint emelkedését is a vérben. Amikor az ösztrogén elér egy bizonyos küszöbértéket, akkor a hipotalamusz utasítást küld az agyalapi mirigynek (egy GnRH nevű hormont futárként használva), hogy termeljen LH-t, mert elérkezett a domináns tüsző repedésének ideje. Az agyalapi mirigy előállítja az LH-t, a véráramon keresztül az eljut a petefészekhez és bekövetkezik az ovuláció. Mivel ennek következtében az ösztrogénszint leesik, így a hipotalamusz leállítja az agyalapi mirigy LH-termelését.

Amikor tehát a hormonháztartás működéséről, vagy hormonális egyensúlyról beszélünk, akkor nem konstans hormonszinteket kell elképzelnünk, hanem meghatározott tartományokon belül dinamikusan változó értékeket, melyek egy összetetten működő rendszert alkotnak, amin belül az egyes elemek folyamatos összeköttetésben vannak egymással és a központi irányítással, azaz a hipotalamusszal. A cikksorozat következő részében a menstruációs ciklus működéséről, azon keresztül pedig a ciklust befolyásoló hormonok szerepéről olvashatsz.

FORRÁSLISTA:

ACOG

Dr. Csomai Zita: Meddőségből termékenység. Budapest, Édesvíz Kiadó, 2020

Dr. Csiszár Miklós, Igloi Syversen Nora: Női igazságok – Hormonegyensúly és egészség. Budapest, Naturwell Kiadó, 2019

KÉPEK:

Címkép: ©peakSTOCK a Canva.com-ról