A propriocepció és annak hatása a sérülés megelőzésben és a rehabilitációban

Ezt a cikket azoknak az embereknek ajánlom, akik olyan betegségekben szenvednek, melyeknél az elesés veszélye fokozottan fennáll, ortopéd műtéten átesetteknek és mindenkinek, aki szeretné fejleszteni a stabilitását és csökkenteni a sérülés kockázatát sportolás és a mindennapi tevékenységek alatt is.

Mi is az a propriocepció?

A propriocepció az ízületek megfelelő állásának és mozgásának reflexszerű érzékelése. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor a pozícionálás nem tudatosan történik. Ilyen lehet például, amikor futás közben a talaj egyenetlenségeihez alkalmazkodni tudunk anélkül, hogy elesnénk vagy megsérülnénk, de ugyanez a rendszer működik egy akadály kikerülése során is. A proprioceptív rendszer azt is lehetővé teszi, hogy akár csukott szemmel is tudjuk érzékelni testünk helyzetét és elmozdulását a térben.

A rendszer működése:

A folyamat a proprioceptorokon keresztül valósul meg. Ezek a receptorok az inakban, izmokban és ízületi tokokban találhatóak, ahonnan információkat küldenek az idegrendszernek e testrészek állapotáról. Ezeket összesíti a más egyéb területekről (pl.: egyensúlyszerv – vesztibuláris rendszer) érkező információkkal és így dönt egyes izmok megfeszüléséről és ellazulásáról, ezáltal védve az inakat, izmokat, ízületeket a sérüléstől. Ez a tudatalatti folyamat a proprioceptív reflex.

A propriocepció és a motoros képességek kölcsönhatásban vannak egymással, amiről a tréning során sem feledkezhetünk meg. A koordináció, ízületi mobilitás, gyorsaság, erő és egyensúly állapota nagyban befolyásolja a rendszer minőségét. Megfelelő mennyiségű és minőségű inger hatására megindul a rendszer fejlődése. A statikus helyzetekkel tudjuk javítani a testrészeink térben való elhelyezkedésének érzékelését, míg a dinamikus mozdulatokkal inkább az elmozdulás irányának és nagyságának az észlelését fogjuk tudni befolyásolni.

Ez egy velünk született automatikusan működő rendszer, melynek szenzitív időszaka nagyjából 7 éves korra tehető, azonban az élet bármely szakaszában fejleszthető. (A szenzitív időszak azt mutatja meg nekünk, hogy egy adott képesség, készség melyik életszakaszban fejleszthető a legkönnyebben és leghatékonyabban.)

 Az edzés felépítettsége és szempontjai:

Mint minden edzés megtervezésénél, itt is ügyelnünk kell a fokozatosság elvének megtartására. Értelemszerűen az egyszerűbb feladatoktól fogunk a bonyolultabb, összetettebb gyakorlatok felé haladni. Fontos megjegyezni, hogy egyszerre csak egy nehezítést adjunk pácienseinknek. A gyakorlat típusa függ az egyéni céltól, a sportági tényezőktől, a sérülés mértékétől stb.

Az edzés során eleinte lassú, kontrollált kivitelezéseket kérjünk a vendégektől, majd, ha ezek a mozdulatok automatizálódtak, akkor elkezdhetjük növelni a terhelést. Ilyen terhelések lehetnek pl.: a gyakorlat sebességének növelése, a statikus helyzetek megszüntetése, a becsukott szemmel végzett feladatok, a gyakorlatok közötti pihenőidők csökkentése, az ismétlésszám növelése, de akár a hallás megszűntetése is. Instabil felületeket hozhatunk létre a test helyzetének megváltoztatásával (pl.: egy lábon történő gyakorlatokkal), de különböző eszközök is a segítségünkre lehetnek pl.: a bosu, dynair párnák, gumiszalagok, gimnasztikai labdák, SMR henger, stability trénerek stb.

A tréninget alkalmazhatjuk bemelegítés során, a gyakorlatok közötti pihenőidő alatt, plusz sorozatként, de akár teljes értékű edzésként is.

A rendszer alkalmazásának legfontosabb célcsoportjai:

A tréningnek vannak indikációs területei, tehát ezeknél az eseteknél fokozott figyelmet kell fordítani a rendszer fejlesztésére. Az egyik legfontosabb ilyen területünk az eleséssel járó betegségek kezelése. Ezek a betegségek általában valamilyen idegrendszeri sérülés következtében jönnek létre, de beszélhetünk csupán az idősödéssel járó instabilitásról, bizonyos gyógyszert szedőkről vagy rossz erőnléti állapotban lévőkről is. Ebben az esetben fő célunk ezeknek az eleséseknek a megelőzése, tehát ez egy primer prevenciós terület. Továbbá alkalmazhatjuk ortopéd sebészeti műtétek utáni rehabilitációnál, izomegyensúly felborulásnál  és a vesztibuláris rendszer károsodásánál is. Gyerekeknél jellemzően a lúdtalp kezelésére használják, amikor a boltozatot tartó izmok (pl.: peroneus izmok) elgyengülnek, ezzel nagyobb esélyt adva a boka és térd területeknél létrejövő sérülésekre.

A propriocepció preventív alkalmazása tehát csökkenti a sérülések bekövetkezésének esélyét, rehabilitáció során pedig visszanyerhetjük vele az ízületek egészséges állapotát, ezzel biztonságos környezetet teremtve a mindennapi tevékenységek során is.

A következő gyakorlatsor bemutatja a boka helyes használatát nehézségi fokok szerint:

• Ülve talpboltozat megtartása
• Két lábon állva talpboltozat megtartása
• Egy lábon állva a talpboltozat megtartása
• Guggolás közben a talpboltozat megtartása
• Lábujjhegyre emelkedve talajfogás a talpboltozat megtartásával
• Guggolásból felugrásnál a talpboltozat megtartása

FORRÁSLISTA:

https://www.futas.net/gyogytorna/mozgas/propriocepcio.php

KÉPEK:

Címkép: ©kbycphotography a Canva.com-ról