A verseny előtti állapotról, nem csak sportolóknak

Teljes magabiztossággal állíthatom, hogy mindannyian átéltünk már kihívást jelentő helyzeteket. Amikor számít, hogy az adott szituáció milyen eredménnyel zárul, jelen van valami kockázat, az ismeretlen bizonytalansága, egy megmérettetés, vizsga vagy verseny. Ilyen helyzetekben az aggodalmaink kéz a kézben járnak a megfelelési vággyal. Az ehhez kapcsolódó érzések, a stressz szükséges velejárói, jelzői egy fontos történésnek. Versenyhelyzetben a megfelelő stressz-szint lehet segítség a rajtnál és motiváció ahhoz, hogy az utolsó lépéseket is megtegyük a célig. Nem mindegy tehát, hogy hogy fogadjuk a megjelenését, milyen módon nézünk velük szembe ls hogy kezeljük. Ebben a cikkben a sport felcserélhető az élet bármely téthelyzeti szituációjára.

Ahányan vagyunk, annyiféle módon jelennek meg rajtunk a stressz különböző tünetei. Máshogy éljük át ezt a felfokozott állapotot; szívdobogás, izomfeszülés, verejtékezés, szapora pulzus, elakadó lélegzet, negatív gondolatok, émelygés, szédülés, lefagyás, és ez csak néhány a lehetséges tünetek közül.

Az izgalom szintjének érzelmi és fiziológiás tüneti megjelenései összefüggést mutatnak azzal, hogy mennyire fogjuk tudni a figyelmünk fókuszálni, hogyan tudunk teljesíteni. Ez az aktiváltság és éberség gyakorlatilag az idegi és hormonális rendszerünk izgalmi szintje, ami szélsőséges keretek közt, a relaxálttól az egészen intenzív állapotig terjed. A két véglete közt azonban van egy olyan sáv, -népszerű nevén a komfortzóna, vagy zóna, ahogy a sportolók nevezik- ahol a teljesítmény legjavát vagyunk képesek megmutatni. A zónában pont akkora a stressz szint, amely támogatja a teljesítményt és a koncentrált figyelmet, kizárva minden, felesleges jelenséget. Verseny előtt tehát ennek, az egyénenként és akár helyzetenként eltérő, optimális szintnek az elérésére érdemes törekednünk.

A gyakorlatban ez mégsem ilyen egyszerű, mint leírva. Ahogy növekszik a stressz szint, úgy szűkül be a figyelem és vesznek el a figyelem elől olyan részletek, amelyek fontos információk lehetnek. Megjelenhet a félelem, a szorongás is, minden, ránk jellemző tünetével együtt. Téthelyzet, verseny előtt ott lehet a kudarc miatti aggodalom, a sérüléstől való félelem, vagy akár az is okozhat nehézséget, hogy egy korábbi, hasonló szituációból vannak rossz emlékképeink. Számos forrása lehet még a kétségeknek: Mi lesz akkor ha…?, A múltkor sem sikerült, Mi van, ha elrontom?, Mi lesz, ha elvesztem a kontrollt?, Mit fog szólni az edző?, stb. Amikor félelmet, szorongást élünk át, bár a jelenben történik, mégis a múltban, vagy az elképzelt jövőbe helyeződnek át. Ebben az állapotban rengeteg energiát vesztünk azzal, hogy a fókuszunk a múlt vagy az elképzelt jövő miatti aggodalom és a jelenben való teljesítés között kell cikázzon. A negatív gondolatok mellett a testi tünetek is kihathatnak a versenyre, a teljesíményre és ezáltal az önbizalom és az önbecsülés is sérülhet. Ez a szorongás egészen az apátiáig csökkentheti a teljesítményt. Ebben az izgalomban azonban van egy olyan erő, amelyet megtalálva és meglovagolva jobb versenyzőkké válhatuk. Nem törekszünk a teljes nyugalom elérésére, hiszen a verseny előtti optimális izgalmi szint biztosítja majd azt az adrenalin mennyiséget, amelyre a teljesítmény eléréséhez szükség van. Lionel Messi, aki maga is rosszul van verseny előtt, az élő példa arra, hogy az extrém szorongást is át lehet úgy fordítani, hogy a pályára lépve már a legjobb formáját tudja hozni.

A zóna másik végén az az alacsony izgalmi szint van, amely egy oly mértékben pihent, nyugod állapot, ami talán egyeseknek unalomként hat, mások lehet, hogy inaktivitásnak neveznék. Előfordul, mint ok, hogy túl kicsi a kihívás, nem érdekli a versenyzőt, messze meghaladja a képessége az szükségest energiabefektetést. Optimális esetben annyira jól tudja kezelni a helyzetet, hogy pont addigra pörgeti fel magát a megfelelő szintre, amikorra kell. Így, ezzel a végtelen nyugalommal működik például Kimi Räikönnen is. Ha kihat a verseny előtti izgalom szintje a versenyre, akkor ott feladat van. Segítséggel meg lehet tanulni a feszültséget átfordítani saját céljaink elérésenek irányába. A negatív gondolatok pozitív belső beszéddé, mantrákká alakíthatóak, szélesebb nézőponttal, a teljes képet nézve átkeretezhetőek. A testi tünetek relaxációs módszerekkel, légzéstechnikával, meditációval, a tudatos jelenlét gyakorlásával fékezhetőek meg. Használhatjuk a humort és segítségünkre lehet még a megfelelő táplálkozás, az elegendő alvás, pihenés, a támogató háttér, a dohányzás, alkoholfogyasztás és egyéb szerek használatának mellőzése, az itt és most megtartó erejének megtapasztalása. Fontos, hogy ismerjük szükségleteinket, érzéseinket, ki is tudjuk fejezni azokat és arra helyezzük a figyelmünket, amit irányítani tudunk. A legfontosabb azonban talán mégis az, hogy elfogadjuk, a helyzet szükséges velejárója a stressz, az izgalom. Ne féljünk tőle, hiszen mi vagyunk a kulcs a kezelésében. Rajtunk múlik, hogy fordítjuk saját hasznunkra. Gyakorlattal a barátunkként üdvözölhetjük, hiszen megbízható jele annak, hogy éppen valami fontos dolog történik velünk.

Borítókép: @technotr a Canva.com-ról