Edzőtermi vállsérülések háttere- Váll ütközéses szindróma
A sportolók körében nagyon gyakoriak a vállsérülések, melynek oka leggyakrabban a nem megfelelő bemelegítés és a nyújtás hiánya, valamint a vállízületet körülvevő izmok aránytalan fejlesztése.
A legtöbben előnyben részesítik a felületesen elhelyezkedő izmok fejlesztését a mély izmok (rotátorköpeny) rovására, ezzel megbontják a vállízület egységét, ami komoly problémákhoz vezet. A leggyakoribbak ezek közül a váll ütközéses szindróma (shoulder impingement sy), a supraspinatus szindróma (a musculus supraspinatus érintettsége okán) és a bicepsz hosszú fejének sérülése (biceps tendinitis).
Ezekről az alábbi videókban beszélünk részletesebben:
Mindegyiknek a hátterében legtöbbször valami egyensúlytalanság áll, melynek következtében a vállízületet alkotó lapocka és felkarcsont helyzete a túlfejlesztett izmok irányába tolódik el. Hogy melyek ezek az izmok? A deltaizom elülső része, a kétfejű karizom (m.biceps brachii), a háromfejű karizom (m.triceps brachii) és a mellizomzat. A rotátor köpeny tagjai pedig háttérbe szorulnak és nem tudják optimális helyzetben pozícionálni a felkarcsont fejét a mozgások során. Az izmok húzó hatása miatt a felkarcsont előre -fölfelé, berotációba mozdul el az optimális helyzethez képest. A vállsérülések nagymértékben befolyásolják az edzések hatékonyságát, mivel a legtöbb gyakorlat végrehajtásához elengedhetetlen a vállízület épsége. Az általam említett esetek közül az ütközéses szindrómánál a nyomó jellegű gyakorlatok (vállból nyomás, fekvenyomás) és az oldalemelés a tünetek fokozódását eredményezi. Ezeknél a gyakorlatoknál a felkarcsont feje, a lapocka ízületi árka és vállcsúcsi része között a rendelkezésre álló tér beszűkül, melynek következtében az ott elhelyezkedő lágyrészek (nyálkatömlő, supraspinatus ín, szalagok) nyomás alá kerülnek, begyulladnak. Súlyos esetben részlegesen vagy teljesen el is szakadhatnak.
Szép dolog azt hinni, ha elég kemények vagyunk és kibírjuk a fájdalmat, akkor egyszer hirtelen elmúlik. Sajnos azt kell hogy mondjam, ilyen esetben a tünetek további fokozódása és a sérülés gyógyulásának hosszú elhúzódása várható. Szövődményként pedig letapadásokkal és az ízületi mozgásterjedelem beszűkülésével kell majd számolnunk, melynek helyreállítása nagyon nehéz feladat. Ezt az állapotot hívjuk befagyott váll szindrómának.
Ha a tapasztalt panaszaid megegyeznek az általam leírtakkal, akkor javaslom, hogy vedd fel a kapcsolatot velünk , vagy egy orvossal, aki tesztek segítségével könnyen kideríti, hogy pontosan mi áll a tüneteid hátterében és hasznos tanácsokkal lát el. Továbbá javaslom, hogy csökkentsd a válladra ható terhelést, szükség esetén szüneteltesd az edzéseidet. A gyulladás csökkentésére használj gyulladáscsökkentő krémet vagy tabletta formájában is beveheted. A gyógyulást meggyorsíthatod rendszeres tape-léssel. A kineziotape-es ragasztás a fájdalom és a gyulladás csökkentése mellett a gyógyulás későbbi szakaszaiban is hasznos segítség lehet, különösen akkor amikor újra elkezded a mozgást, mert ilyen esetben biztosítja a vállízület aktív stabilitását és tehermenetesíti, segíti a működő izmokat. A fájdalom megszűnése után kezdj bele az izomerő helyreállításába, különös tekintettel a mélyen fekvő rotátorizmok fejlesztésébe. Erre kiváló gyakorlatok a gumiszalaggal végezhető ki-és berotációs feladatok, valamint rendszeresen nyújtsd meg a zsugorodott izmokat, hogy ezzel elkerüld egy újabb hasonló sérülés kialakulását. Segítségként nézd meg a vállpanaszok kezeléséről szóló videónkat.