Funkcionális állapotfelmérés
Elsősorban egy fittségi, másodsorban pedig egészség szempontú vizsgálat.
Funkcionális edzéseken alkalmazott szemlélet az atletikus, egészséges mozgás kialakítása, megszilárdítása, amihez minden esetben szükség van egy átfogó felmérésre, hogy a vendég és az edző is tisztában legyen a kezdeti hiányosságokkal, felfejlesztendő területekkel. Sok dolognak van két arca, így van ez az edzéssel is: az egyik a jól felépített, korrigált mozgásminta alapú, aki kedves és hálás; a másik randomizált, korrekciómentes, inkább divat alapú, aki goromba bosszúálló az emberi test számára.
Miért végzünk állapotfelmérést?
Kezdjük rögtön egy életszerű példával, amikor vásárolunk egy használt autót (azért írom a használt autót, mert a szalonból kigördülő tündöklő nulla kilométeres autóval nem fogunk szerelőhöz szaladni átnézetni, ahogy születésünkkor sem rohannak velünk mindenféle mozgásalapú vizsgálatot csinálni, inkább csak gyönyörködnek egy új élet létrejöttében);
szóval visszatérve a használt autóhoz, nagyjából mindig egy külső személy véleményét kérjük ki, hogy nézze át és ha kell, javítson az állapotán, nehogy a rejtett hibák miatt az út szélén ragadjunk. Nem lesz ez másképp az edzésekkel sem, a testünk egy jóval bonyolultabb élő szerkezet, mint az autó, így amikor jön egy elhatározás a sport irányában, mi is szeretnénk tudni (ha nem, akkor pedig erősen ajánlott), hogy milyen szinten vagyunk testileg és fizikálisan, hogyan tudunk nekikezdeni az edzéseknek, kell-e javítani a meglévő mozgástartományokon, mozgásmintákon, vagy bele lehet csapni a közepébe, hogy ne hagyjon a testünk minket is cserben a pálya szélén, azaz edzés közben, vagy akár a hétköznapokban.
Tehát amikor először, vagy hosszabb idő kihagyása után belépünk egy edzőterembe, ahol testünk funkciói segítségével kell dolgoznunk, mindig nézessük meg, hogy egyáltalán alkalmas lesz-e az általunk kitalált, kitűzött célokra. Ez függ a választott mozgásformától vagy sportágtól, mivel manapság számos olyan sportág és mozgásforma létezik, amit edzőtermekben lehet gyakorolni. Állapotfelmérés szempontjából óriási különbség lesz egy jóga és egy crossfit között, amíg a jógánál elég egy bemeneti állapotfelmérést végezni (ez sok esetben a kezdő szintű óra), mivel az egy nyugodt és laza mozgásforma kifejezetten alacsony sérülési veszéllyel, addig a crossfitnél érdemes akár havi rendszerességgel méréseket végezni, mivel nagyon sok technikai elemből áll, amik jó része magas sérülési faktorral rendelkezik. Jógánál attól, hogy nem éred el a nagylábujjadat még nem fog elszakadni a combhajlítód, de crossiftnél ha nincs meg a megfelelő vállmobilitásod és stabilitásod, nem fog megállni fejfölé lökés közben az olimpiai rúd félúton, hogy korrigáld magad és nehogy elszakadjon a vállad izomzata, hanem az a gravitáció irányában halad tovább.
Összefoglalva: az állapotfelmérés és szükség esetén az időközönként végzett újratesztelés arra fog nekünk kelleni, hogy mindig az edzéshatások kedves és hálás oldalával találkozzunk, a goromba oldala pedig csupán egy rossz mendemonda legyen számunkra.
Miből áll egy állapotfelmérés?
Az állapotfelméréseknél két külön kategóriát érdemes megemlíteni: az első alkalmas, átfogó adatgyűjtést, ami a bemeneti feltétel lesz nekünk az edzésekhez; valamint egy céltudatosabb 1-1 részre fókuszáló tesztet, ami minden edzésen elvégezhető (pl. a guggolás), mint mozgásminta.
Az autós példánál maradva (használt autót szakértővel átnézetjük), minden első alkalommal, amikor elhatározzuk magunkat az edzés mellett – legyen ez első alkalom, újrakezdő, vagy akár edzőterem, edző váltása – egy átfogó feltérképező programban kell (vagy kellene) részt vennünk. Még abban az esetben is, ha nincs különösebb célunk az edzéssel. Általában a legtöbb hobbisportolóval foglalkozó funkcionális edző nem készít új felmérést, mivel az edzések során folyamatos az edzői monitorozás és a hozzá tartozó korrigálás.
Én magam sem szoktam a konkrét cél nélküli (azaz nem élsportoló) vendégeimet félévente visszatesztelni, inkább beépítem az edzések fix pontjaira azokat az elemeket, amiben gyengén teljesített állapotfelmérés során. Minden edzésen monitorozom a vendégeim adott gyengeségeit, azaz „nem hivatalos” mini teszteket végzek. Ez leginkább úgy néz ki funkcionális edzéseken, hogy a mobilitás-stabilitásbeli gondokat az edzés bevezetés és levezetés részénél személyre szabott feladatokkal egészítem ki, a gyakorlatok technikai kivitelezését (motoros kontroll), valamint terhelés mértékét pedig naplózással teszem ellenőrizhetővé.
Az első alkalmas átfogó felmérőt érdemes 4 külön részre bontani, mivel itt fogjuk a legtöbb adatot kigyűjteni, amivel a későbbiek során célzottan kell foglalkoznunk.
1. Legelőször egy kötetlen beszélgetéssel kezdődik, ahol a vendég elmeséli, miért határozta el magát a rendszeres testedzés mellett, mi a sportmúltja, mik a napi mozgásbeli rutinjai, mik a rövid és a hosszútávú céljai. Valamint, ami talán a legfontosabb ebben a részben, az első benyomás, hogy tudnak-e majd együtt dolgozni, mivel ez már nem a klasszikus testnevelés óra, ahol az edzést végzőnek és az edzőnek nincs választása kivel szeretne együtt dolgozni. Saját példám, hogy több vendégemnél is éreztem az évek során a testnevelő tanár szerepét, akinek meg kell felelni, így én már a bemutatkozásomnál felhívom a figyelmet arra, hogy nem az általános iskolás testitanára vagyok, nálam nem fog ötöst, vagy egyest kapni az illető, ne nekem akarjon megfelelni.
2. Ezt követi az anamnézis, ami még mindig egy beszélgetés része, itt viszont már konkrét adatokat gyűjtünk a vendégről.
Minél több kérdés teszünk fel, annál több adathoz jutunk, azaz annál pontosabb kép rajzolódik ki az edző fejében a vendég jelen állapotáról és az edzés kezdeti szakaszának terheléséről. Itt sokszor előjönnek a kényesebb kérdések is, mint az aranyérre való hajlam, műtétek, valamint különböző mérések (testsúly, körméret, testzsírszázalék).
3. A kikérdezések után következnek a mérések, tesztelések. Edzőterem és edző függő, ki miben hisz, milyen módszerekkel, és/vagy gépekkel, kiegészítő eszközökkel szeret felméréseket készíteni. Funkcionális edzéseken leginkább a test mozgástartományaira és a motoros kontrollra kíváncsi az edző.
Egy rutinos edző ezzel a résszel (ha csak nem talál nagyobb, vagy összetett problémát) nagyjából 15-20 perc alatt végez, ami alapján el tudja kezdeni az edzés programjának a kialakítását.
4. Végül pedig az eredmények kiértékelése, összehangolása a célokkal. Erősségek és gyengeségek átbeszélése, mit miért fogunk csinálni edzéseken.
Az edzések közbeni újratesztelés maga a monitorozás, itt a vendég már nem egy átfogó kiértékelést fog kapni, hanem a gyakorlat kivitelezésére kap instrukciót, mire figyeljen, mit csináljon másképp, vagy milyen rávezető gyakorlatot végezzen a kiírt feladat helyett.
Több emberi testtel foglalkozó szakterületnél is van állapotfelmérés, ezek kiegészítésként segítik egymást, mivel a sport mellett fontos a megfelelő táplálkozás, alvás, mentalitás. Az edző feladata felismerni ezen szakterületek fontosságát és mivel senki sem ért mindenhez, így érdemes más szakterületek képviselőivel együtt dolgozni, mivel az edző se nem orvos, se nem dietetikus, gyógytornász, pszichológus, vagy alvás szakértő. Legyen a vendég számára egy pozitív hozzáállás, hogy az edző ki tudja mondani: az nem az én szakterületem!
Az edzés típusától is erőteljesen függ maga az állapotfelmérés, különböző típusú edzések különböző eszközöket részesítenek előnyben. Testépítő szemléletben gyakran használnak centit és testzsírszázalék mérőt; gyógytornászok tartáselemző falat, szögmérőt; erőnléti edzéseken robbanékonyság és gyorsulást mérő műszereket; funkcionális edzéseken pedig kiegészítő eszközöket (pl. fms), valamint a legfontosabbat, az edző szemét és rutinját.
Amíg egy testépítő edzésnél nem akkora kritérium a teljes mozgástartomány és a megfelelő motoros kontroll, mivel maga a sportág a kinézetről, az izmok szimmetriáiról szól, addig egy erőnléti, vagy funkcionális edzésen pedig a kinézet az, ami háttérbe szorul a mozgástartomány és motoros kontroll mellett, mivel itt nagy arányban 3 dimenziós fejlesztés zajlik és a terhelések szabad súlyokkal történnek, amik technikaigényesek és sérülésveszélyesek. Mindig abból induljunk ki, hogy mik a sportág, mozgási forma kritériumai, így nem fog meglepetésként érni, hogy funkcionális edzéseken seprűnyéllel végzünk guggolásokat, ahelyett, hogy csúcsosítanánk a bicepszet scott padon.
Mitől lesz funkcionális egy állapotfelmérés?
Leginkább attól, hogy a testünk funkcionalitására fókuszál a program, feltérképezi az ízületi mozgástartományokat, erőt, egyensúlyt…, azaz minden olyan aspektust, ami szükséges egy funkcionális edzés elindulásához. Majd ezt követően jönnek technikai elemek feltérképezései, amik már az edzések részei lesznek, hacsak nincs az edzőnek és a vendégnek egy teljes napja kideríteni, milyen a vendég technikai ismerete különböző eszközökre, sportágakra, úgy ezeket edzések során fogja az edző kideríteni, szükség esetén módosítani, kikönnyíteni, rávezető gyakorlatba áthelyezni. Végül a folyamatos, soha meg nem szűnő minitesztelések, visszatesztelések, hogy fenntartsuk a folyamatos fejlődést és a motivációt az edzés iránt.
Zárószó
Az állapotfelmérés a legfontosabb dolog a jó együttműködéshez a vendég és az edző közös munkája megkezdése előtt, de honnan fogjuk megtudni, hogy hasznos volt számunkra az állapotfelmérés?
Kiértékeléskor kapunk egy átfogó elemzést testünk jelen állapotáról, rávilágítást a pozitív és negatív dolgokra, arra hogyan lehet azokat kijavítani, vagy jobbá tenni funkcionális edzésekkel és a hozzá illő edzésterv programokkal. Szoktam mondani, hogy testünk egy nagyon bonyolult összetett rendszer, minden hatással van mindenre, így a mozgás hatással van az emésztésünkre, a napi regenerálódásunkra, mentalitásunkra, ezért is nagyon fontos kezdéskor elvégezni egy komplex felmérést, hogy a mozgás hasznos legyen és ne ártó.
KÉPEK:
Címkép: @martin-dm a Canva.com-ról