Hogyan alakult ki a funkcionális edzés?

Ha kritikus szemmel tekintünk a funkcionális edzésekre, akkor minden féle-fajta mozgásformát ide sorolunk, legyen az sportág típus (testépítés, futás, jóga, erőemelés), vagy a különböző edzéstípusok, stílusok (trx, medicin labda, kézisúly). Még a lapsúlyos gépeken gyakorlat kivitelezés alatt kényelmesen ücsörögve is a testünk funkcióit használjuk (húzunk-tolunk, vagy combot feszítünk-hajlítunk).

A kötöttpályás lapsúlyos gépeken való edzésre azt is mondhatnánk, hogy csak részfunkcionális edzés végzünk, mivel egyszerre csak egy ízületben történik elmozdulás. Az igazi funkcionális edzések alapja pedig a több ízületben történő mozgás, ami az egész test összehangolt munkáját igényli, teljes mozgástartományban mozog, és a természetben, hétköznapjainkban előforduló mozgásokból áll össze.

Ezen a gondolatmeneten maradva, egy példán keresztül elemezzünk két titulusában homlokegyenest eltérő gyakorlatot, hogy miért is tekintünk minden mozgásra funkcionálisként. Vegyünk egy combfeszítő gépen végzett quadriceps erősítést és a TRX eszközzel végzett Y gyakorlatot: láthatjuk, hogy eszközileg óriási különbségek vannak, a combfeszítő gép egy nehéz vas vázra épült lapsúlyos gép, amiben még állítható szék is van és amit senki sem fog porszívózás közben arrébb dobni. Ellenben a TRX, ami egy kötél bilinccsel és kapaszkodóval a végén, elfér egy kisebb táskában és szinte bárhol lehet használni, szabadban, villamoson, otthon, tényleg szinte bárhol. Viszont kivitelezést illetően rájövünk, hogy akkora különbség nincs is talán a gyakorlatok között, a legnagyobb, hogy az egyik egy sportág fejlesztő eleme, a másik pedig egy edzés típus, valamint az egyik alsó végtagokban, a másik felső végtagokban hoz létre mozgást.

A combfeszítő gépen végzett quadriceps erősítés sportág szemszögből egy klasszikus testépítő, vagy akár egy rehabilitációs gyakorlat, hobbisportban pedig gyúrás lábnapon, ami izolált és kötött pályán mozog, csupán a térdben történik elmozdulás. Ellenben egy TRX Y-nal, ami rendszeresen előfordul funkcionális edzéseken, mind csoportos, mind személyi órákon, az élsportban, hobbisportban és rehabilitációban egyaránt, szóval egy elég sokrétű gyakorlat, ami abszolút funkcionális, amivel a tested erejét fejleszted; de hát az Y gyakorlatnál is csak egy ízületben történik elmozdulás, mivel kivitelezésben a plank pozícióhoz igazítjuk (zárt lábtartás, vagy minimális szélességű terpesz, comb-far-törzs-lapocka stabilan tart, fej a gerinc meghosszabbítása).

Mind a két gyakorlat kivitelezése közben egy ízületben történik elmozdulás, és mind a két gyakorlat közben az egész test megfeszül, erőt fejt ki, stabilizál. Az elsőnél a térdben van mozgás, minden más feszesen tart (próbálj meg 100 kilónál nem kapaszkodni a székbe), a másodiknál vállban van mozgás, minden más feszesen tart. Ebben az értelmezésben mind a kettő funkcionális, csak más a cél, de nézzük meg hogyan jutottunk el idáig.

A földön mindennek van evolúciós folyamata (autó, lakás, étel, sport, világnézet, stb.), de hogyan is alakult ki a funkcionális edzés mint edzés típus, szemlélet?

Ha a testedzés evolúcióját megnézzük, akkor említésképpen az Orrorin tugenesis-szel kell kezdenünk, mint a 6 millió évvel ezelőtt élt első emlős, aki stabilan két lábra állt, de számukra akkor még nem kellett külön testedzés, mivel mást sem csinált egész nap.

Céltudatos fejlesztésről ie. 3600-3500 körül az ókori Kínában, és 3400 körüli ókori Egyiptomban volt először példa, itt kezdtek el súlyokat használni a test edzésére, javarészt katonák és alattvalók (ezt hívjuk ma úgy, hogy erőnléti edzés, csak kicsit eltérnek az edzéstől várt célok).

Ahogy fejlődtek, erősödtek a katonák és alattvalók, úgy szép lassan alakultak a kiegészítő edzésformák is, mint pl. i.e 2000 (ókori Kína) körül a futball, amit először gyorsaság, ügyesség (agilitás), találékonyság (hirtelen irányváltások) fejlesztésére alkalmaztak, amit a katonák a harcban tudtak kamatoztatni.

Ahogy terjedt a sport népszerűsége, már nem csak harcra és csatára felkészítő edzés, hanem a nép közkedvelt mozgásformája lett. Így szép lassan rájöttünk, hogy az agyonverésen és kardra tűzésen kívül van más lehetőség is kideríteni, ki a jobb fizikálisan: ie. 776-ban már megjelent az olimpiai játékok első nekifutása, ami 393-ig tartott, és 1896-ban kezdődött el újra a nyári és 1924-ben pedig a téli változat, mint sportban való megmérkőzés.

Funkcionális edzés szempontjából sorban következett az 1800-as években a kettlebell, mint a mérlegsúly le-föl pakolásával kezdődő testedzés, majd sportág (biztos nem vertek szét egy mérleget sem amikor a swing még tudattalan gyakorlat volt le-föl pakolása közben). Ugyanebben az időszakban kezdtek nyitni a kereskedelmi edzőtermek tornászok és erőemelők számára, az évszázad végén pedig megjelentek a csapatsportok (kosárlabda, röplabda, vízilabda, stb.), valamint a testépítés!

Ahogy világszerte növekedett a sportágak népszerűsége, köztük az egyre nagyobb teret hódító testépítés, ami egy teljesen új szemléletet hozott magával, a külalak látványsportot. Itt már nem a test-test elleni küzdelem, vagy egymás fizikai teljesítménybeli legyőzése volt a kitűzött cél, hanem az esztétikum, a test szimmetriái, az izomzat kidolgozottsága. Ennél a pontnál érdemes megjegyezni, hogy testedzés evolúciójában elértünk egy olyan mérföldkőhöz, hogy a felkészítő, fejlesztő edzéseket már rég nem élet-halál küzdelmekre, harcokra alkalmaztuk, hanem ezeket az idő előre haladtával felcseréltük különböző sportágakban való (békés) megmérettetés és a külalak fontosságára. Megalakultak a férfi és női ideálok, akik filmvásznakon, plakátokon, újságokban köszöntek vissza ránk. Ekkor még a sport, mint testünk egészségének fejlesztése, karbantartása háttérbe szorult a külalak fontosságával szemben, elég csak az akciófilmekre gondolni, ha eléggé ki volt dolgozva a főhős izomzata, lehetett tudni, hogy a film végére bárkit legyőz és közben nem panaszkodik, hogy fáj a dereka vagy a válla.

Kezdett felerősödni az edzőtermekbe járó hölgy vendégek aránya is, akik nem feltétlen akartak testépítő edzést végezni, így ők a dr. Kenneth Cooper által kidolgozott (eredetileg űrhajósok edzésére szolgáló) állóképesség fejlesztő módszert használták edzésre, alakformálásra, ami egy folyamatosan végzett, magas ismétlésszámú gimnasztikai gyakorlatsor volt, mai nevén csoportos aerobik óra.

Az új szemléletek és női-férfi ideálok hatására 1960-80- as években megalakultak az első egészségklub láncolatok (Arnold Schwarzenegger és Jane Fonda aranykora). Miután egyre többen választották ezeket a mozgásformákat, mint sportot, úgy ez a réteg is egyre szélesebb körben kezdett kibontakozni, ezzel együtt egyre jobban terjedt a szemlélet is, hogy nem feltétlen kell senkivel sem versenybe szállni a győzelemért, hanem az „önszorgalomból” végzett sport jó hatással van ránk fizikálisan, mentálisan és külalakra egyaránt, így megalakult a hobbisport.

Mivel minden sporthoz kell egy jó edző, így itt sem lett másképp, ezért kialakult az 1990-es években a személyi edzés, mint szakma. Kezdetben még a kívánt külalak elérésében segítettek főként a szakavatott edzők, olyan közszereplőknek, akik rendszeresen jelentek meg magazinokban vagy a tv képernyőn. Ahogy világszerte nőtt a hobbisport iránti érdeklődés, úgy jelentek meg sorra az olyan eszközök, amit már kifejezetten a test edzésére alkottak, más funkciójuk nincs vagy szinte teljesen felesleges (pl. medicin labdák különböző változata, amik az edzések során egy hasznos eszköz robbanékonyság, törzserő, stb. fejlesztésére, viszont ezen felül más hasznos szerepe nincs, persze lehet vele ajtót kitámasztani, vagy akár levélnehezéknek is alkalmas, csak éppen betakarja az íróasztal majdnem felét).

A 21. században már a testedzés evolúciója ott tart, hogy a technológia segítségével mélyrehatóan tudjuk az emberi testet kutatni, mind egészség, mind sport szempontjából, ami egy sokkal kifinomultabb és átláthatóbb rendszert eredményezett nekünk sportban és mozgásban. Rengeteg edzéssel kapcsolatos kérdésünkre kaptunk és kapunk folyamatosan válaszokat, több régi szokást, definíciót kijavítottunk, újra értelmeztünk. Továbbá új testtel kapcsolatos szakterületeket fedezhettünk fel, mint például a kötőszövet befolyásoltsága a sportra, mozgásra. Manapság pedig egyre több mindent tudunk a test és sport párosításáról, mint tudomány, mint tapasztalat terén egyaránt.

Minden testedzéssel kapcsolatos új sportág és vagy edzési stílus felfedezéssel, fantáziálással, tervezéssel, de főleg kísérletezéssel kezdődik. Az új mozgásformákkal való kísérletezés nem egy újkeletű dolog az evolúciós folyamatban, szerencsére ezen a területen is rengeteget fejlődtünk az évszázadok során, elég csak abba belegondolni, hogy mennyire markáns különbség lehetett egy TRX Rip és egy kettlebell- girja, mint eszköz megalkotása és új mozgásformák kialakítása között, akár sérülések, akár adatgyűjtés szempontjából.

Végül megalakult a napjaink szent grálja, a funkcionális edzés, ami a kezdetektől a testedzés, sportolás része volt, csak külön-külön aspektusait hasznosítottuk és eltérő célokkal használtuk. Ezt az ókori, de mégis alig pár éves edzésformát teljesen jól tudjuk alkalmazni a testedzés minden területén, legyen az élsport, hobbisport, rehabilitáció, vagy csoportos óra, személyi edzés. Segítségével egyre pontosabb, precízebb programokat tudunk alkotni és egyénre szabni, mint egészség, és vagy sport szempontjából, hogy gyorsabban és céltudatosabban adaptálódjon az illető a teste a kitűzött célhoz.

Jelen korban már rengeteg emberi test edzésével, fejlesztésével kapcsolatos háttér adatunk van, amit könnyedén fel tudunk használni, hogy az edzéseink kivitelezésben legyenek változatosak, fantáziadúsak, hatásban pedig egészségfejlesztő,  és -megőrző legyen, és semmi esetre sem élet-halál harcokra, csatákra való felkészítés.

Az elmúlt több, mint 5600 év alatt eddig megszerzett testedzéssel kapcsolatos összes tudásunk dokumentálva és rendszerezve van, ezzel a tudás háttérrel már magabiztosan logikus terveket tudunk csapatra, csoportra, vagy egyénre tervezni, majd levezetni. Szóval a testedzési folyamatot figyelembe véve a funkcionális edzéssel összerakjuk mindazt amit eddig részenként alkalmaztunk: erő, külalak, egészség, felkészítés mérkőzésre, stb.

Zárószó: Nagy százalékban Jane Fonda-nak köszönhetik ma az edzők, hogy a hölgy hobbisportolóknak el kell újra és újra magyarázni azt, hogy az 1kg-os kézisúly egy órán keresztüli lóbálgatása nem alakformáló, hanem ízületkínzó.

KÉPEK:

Címkép: @Arsenii Palivoda a Canva.com-ról