Ismerkedés a fasciával – 2. rész

Előző cikkemben megismerkedtünk a fasciával, mint fogalommal, érdekes tulajdonságaival (például tenzegritás), így ideje, hogy jóval konkrétabb példák mentén belemélyedjünk, mi mindent biztosít számunkra a fascia. Az egyik nagy témakör egy kicsit nyilvánvalóbb: a mozgás és a kötőszövet kapcsolata, minden bizonnyal erről már mindenki hallott; a másik izgalmas irányvonal pedig a fascia és az emberi test élettani funkcióinak pontos interakciója.

Kezdjük tehát a mozgással: mi biztosítja számunkra, hogy egy adott ízületben elmozdulás jöhessen létre? Izmok összehúzódásának és megnyúlásának gyönyörűen összehangolt folyamata. Önmagában viszont az izmok kontraktilis elemeiből (aktin, miozin) létrejövő mozgás véges, így a kötőszövet rugalmassága biztosítja egyrészt a teljes mozgásterjedelemben való mozgatás lehetőségét (nyújthatóság hosszirányban), a kontrakcióban az izom keresztmetszetének látható növekedését (nyújthatóság keresztirányban), illetve az izmok, izomkötegek egymáson való szabad elcsúszását is (nedvességtartalma, vízmegkötő képessége révén). Tehát ezzel a szemmel nézve elmondhatjuk, hogy a fascia izmainknak rugalmas burkot ad, mely lehetővé teszi az összehúzódást és megnyúlást, egy összefüggő rendszerben.

Ezen a ponton érdemes megismerkedni egy új fogalommal: a myofascia az izom és annak kötőszövetes burka együttesen, egy szerves egységbe foglalva. Az izomzat hierarchiájának minden lépcsőfokán megtaláljuk a fasciát:  a teljes izomnak külön burka van (epimysium), az izmon belüli kisebb egységek, az ún. izomrost kötegek is saját fasciával rendelkeznek (perimysium), míg az izom legkisebb szerkezeti egysége, az izomrost (myofibrillum) is a saját külön fasciális burkába van ágyazva (endomysium), miközben minden kötőszövetes szint folytonos egységet alkot egymással. Hogyha ezt a rendszerszemléletet még egy szinttel magasabbra akarjuk emelni, akkor teljes myofasciális láncokról beszélhetünk, ahol izomláncok a kötőszövetes környezetükkel együtt hatékonyan, egybefüggő rendszerben képesek dolgozni.

Mozgás közben szükség van a szövetek egymáson való elcsúszásának lehetőségére, valamint a stresszhatások, mechanikai impulzusok eloszlatására. A fascia mindezt a már megismert tulajdonságai által biztosítja. Magas víztartalma révén a rétegei alapesetben csúszós, sikamlós felületükkel képesek elmozdulni egymáson. Rugalmas (az elasztin tartalma miatt), így elasztikus energiát tárol, azt képest visszaadni kinetikus energia formájába (mint egy gumiszalag, amit széthúzunk, majd összeugrik nagy erővel). Ezen kívül szükségünk van rá, hogy a testet ért lokális stresszhatásokat, mechanikai erőhatásokat eloszlassa az egész testre levetítve, így történhet meg, hogy nem minden egyes esésnél törjük össze az érintett csontot, vagy járás közben a teljes testsúlyunk a sarokcsontot nem töri szilánkosra.

Ennek megfelelően helytálló az a megállapítás, hogy a fascia biztosítja a könnyed, kecses mozgatás lehetőségét, illetve a mozgás energiahatékonysága is nagyban függ a fascia állapotától. A vízhiányos, összetapadt fascia esetében az adott mozgásterjedelem elérése sokkal nagyobb erőfeszítést fog igényelni. Mivel azt is tudjuk, hogy a kötőszövet feszültségek mentén rendeződik és erősödik, ez azt jelenti számunkra, hogy a test jelentős, akár a nem optimális erőhatásoknak kitett részeit ellenállóbbá és teherbíróbbá fogja tenni.  Vegyük példának a thoracolumbar fasciát (széles ágyéki izompólyát), mely az alsó háti gerincszakaszunk védelmezője, egy sok réteges, vastag, nagy felületű kötőszövetes lemez. Az összes előrehajlásból, döntésből, emelésből, sőt, fejünk előrehelyezett pozíciójának megtartásából érkező erőhatásnak hivatott ellenállni, ugyanakkor a nem optimális terhelés során keletkező tenziós ingerek hatására olyan mértékben képes megerősödni, sűrűsödni, immobillizálódni és vizet veszteni, hogy az az aktív mozgástrjedelmet nagy mértékben szűkítheti, illetve a nem specifikus derékfájdalmak döntő többségének melegágyául szolgálhat. 

A kóros elváltozásokat elkerülendő, valamint az optimális mozgásaink érdekében a következő a megoldás: vigyáznunk kell a fascia állapotára! Szükséges a megfelelő hidratálás, valamint a sok-sok mozgás. A fascia a dinamikus, nagy mozgásterjedelemben végzett, lendületes, rugózó mozgásokat nagyon kedveli; meghálálja ha minél több, minél változatosabb ingerrel megbombázzuk. Ciklikus, repetitív mozgások sem maradhatnak ki, illetve a cikknek ezen a pontján már egyértelmű, de nem tudunk izmokat úgy edzeni, hogy a kötőszövetes érdekeltségünk ne csillanjon meg. A fasciával való ismerkedést a következő cikkben a kötőszövet élettani folyamatokban és egészségben betöltött szerepével zárjuk.

KÉPEK:

Címkép: @janulla a Canva.com-ról