Mi a legfőbb célunk az utánpótlás-nevelésben és milyen hibákat követünk el?

Az utánpótlás nevelés egy bonyolult és hosszú távú feladat, melynek a célja viszont egyszerű: a kisiskolás korú gyerekek élsportolóvá válása.

A fiatal sportolók, akik elkezdik a versenysportot többnyire viselkedésükkel váltják ki ezt a folyamatot. Ebben a korban (3-5 év) nagy mozgásigényük van, mely többnyire szűk mozgástérrel, koordinálatlan mozgással és fegyelmezetlenséggel párosul. Ezen dolgok a szülőkből azt a döntést váltják ki, hogy valamilyen sportra irassák be gyermeküket. A leggyakrabban választott sportok ebben az időszakban a torna és az úszás. Ezek a sportválasztások a szülői elvárások miatt alakulnak ki elsősorban. Például, a gyerekek lefáradnak, elkezdenek kordináltabban mozogni, készségeik javulnak és elsajátítják az adott sportág alapvető mozgásait, (az úszás pozitív hatása, hogy vízbiztossá válik a gyermek, amely egy vízparti nyaralás esetében a szülőknek biztonságérzetet ad). Viszont túlmutatva a két alapvető sportágon, azt kell kiemelnünk, hogy teljes mértékben a szülő választ sportágat, és sokszor nem a sporttevékenység miatt, hanem a saját önmegvalósítása miatt, aminek az eszköze a gyermeke, sok esetben önmagát látja a fiatal sportolóban, így a siker a szülő sikere is. 10-12 éves korig a gyerekeknek egy sportág helyett több sportágat kellene kipróbálni és nem leragadni egy mozgásforma mellett.

10-12 éves korra a multisport élmény után tudatos döntéssel kellene eljutni egy adott sportághoz, ami az adottságok, képességek, és az érdeklődés összegéből eredne. Ezekben nagy szerepe van a szülőknek, az iskolai testnevelőknek és az adott szakedzőknek. Ahhoz, hogy megfelelő döntés alakuljon ki, ismerni kell a gyereket és a sportot, ezután születhet meg a hosszútávú sportolóvá válás. A sportág és egy adott poszt választásánál a képességek mellett a pszichológiai személyiségtípusok is befolyásolhatják a megfelelő döntést. Egy flegmatikus személyiségtípussal rendelkező típusú gyerekből nem lenne kiváló képességű kapus, arra inkább egy szangvinikus típusú személyiség alkalmasabb.

Alapvető hibák az utánpótlás nevelésben, hogy a túl korai szakosodás jellemző annak érdekében, hogy bűvkörébe vonzza a sportolót; sok sportágban a fiatal sportolókat túlversenyeztetik és egyben alul edzik, ezáltal nem megfelelő edzésprogram és versenyrendszer van életben; a fiú és lány sportolók ugyanazt az edzésmunkát végzik; a képességek/készségek fejlesztésének szenzitív időszakainak kihasználatlansága jellemző; a legjobb edzők az elit szintjén dolgoznak, pedig az utánpótlásban lenne rájuk igazán szükség.

Milyen szerepei vannak az edzőknek ebben a korban?

Meg kell értenie mindenkinek, hogy a legfontosabb cél nem az érmek és eredmények hajszolása: sokkal fontosabb az érték teremtése. Edzőként tanítás mellett neveljük is a gyerekeket. Csapatsportoknál ne csak a csapatra helyezzük a fő hangsúlyt, hanem egyénileg is képezzük a sportolókat, illetve meg kell szerettetni a sportot mindenkivel. Az egyik fő cél a jó érzés megteremtése, a barátok szerzése. A túl korai teljesítménykényszer elveszi az időt a gyerektől, csökkenti az edzésidőt; nem lehet a sport fő foglalkozás, nem veheti el a sport a gyerekkort. Ha ezek mégis megtörténnek, hamarabb sérülhetnek, veszíthetnek motivációt, éghetnek ki a fiatalkorú sportolók. Nem a versenyzés ellen vagyunk, hiszen a gyermek fejlődéséhez elengedhetetlen a versenyzés, ahol megtanul alkalmazkodni az adott körülményhez. Viszont az edzésen szerzi meg azokat a készségeket és képességeket, ami a versenyzéshez kell.

Sokan állítják, hogy a sportok világában az elit szint eléréséhez minimum 10 évnyi (vagy 10.000 óra) felkészülés szükséges (Ericsson et al., 2006). Más vizsgálatok eredményei szerint 11-13 évet kell áldozniuk a legmagasabb szintű teljesítményt célul kitűző sportolóknak (Gibbons et al., 2002). Az mindenesetre bizonyos, hogy nem lehet lerövidíteni a kiválósághoz vezető időtartamot. A sportolói teljesítmény fejlesztése hosszú folyamat, hozzávetőlegesen egy évtized vagy még ennél is több idő alatt lehet csak eljutni a nemzetközi szintre. Ez hosszú idő, s ami rendkívül fontos, ezalatt a rövid távú céloknak (eredménykényszer, bajnoki címek) nem szabad felülírniuk a sportolók hosszú távú fejlesztésének koncepcióját (Viru, 1995). Néhány sportágban a kiválósághoz vezető utat nem a felkészülésre szánt órákban, hanem az irányított gyakorlás számában kell meghatározni. Például sportlövészetben és íjászatban a lövések száma, golfban az elütések, míg ejtőernyőzésben az ugrások száma a mérvadó.

AZ ERICSON-FÉLE 10 ÉV VAGY 10.000 ÓRA SZABÁLY KRITIKÁJA:

–           Az élversenyzők messze elmaradnak a 10.000 óra vagy 10 év irányított gyakorlástól, általánosságban az órák száma nemzetközi szinten például kosárlabdában (4.000), gyeplabdában (4.000) és birkózásban (6.000) is kevesebb;

–           A felnőtt nemzeti válogatott szintű sportolók 28%-a a kezdéstől számított 4 éven belül éri el ezt a színvonalat, a sportolók 69%-a a 7,5 éven belül ér felnőtt szintre;

–           Vannak olyanok, akik 10 év vagy 10.000 óra gyakorlás után sem tudják elérni az elit szintet a sportban.

Összefoglalás az időszakok alapján:

–           Kezdetek: 0-6 év között

Cél: Az alapvető mozgásformák megtanulása játékos formában. Az örömteli fizikai aktivitásnak a gyerekek mindennapjainak részévé kell válnia, s ennek legmegfelelőbb módja az aktív játék.

–           Utánpótlás 6-9 év: (Lányok 6-8 év, fiúk 6-9 év)

Cél: Az alapvető mozgáskészségek tanulása és a mozgásügyesség kialakítása. A képességek fejlesztése ebben az időszakban jól szervezettnek és örömet okozónak kell lennie. A periodizációnak nincsen értelme, de a folyamat ellenőrzése alapvető. Ha valaki ebben a korban befejezi sportolói pályafutását, a megszerzett készségek a rekreációsportban előnyt fognak jelenteni számára, illetve a későbbiekben jobb életminőséget érhet el.

–           Utánpótlás 8-12 év: (Lányok: 8- 11 év, fiúk 9- 12 év)

Cél: Az átfogó sportképesség megszerzése, megtanulása.

A 9-12 éves kor közötti szakasz az egyik legfontosabb időszaka a sportkészségek fejlesztésének a serdülés megindulását jelző gyorsnövekedési fázis előtt. Ez az életkori periódus a különböző képességek fejlődésének szenzitív időszaka, melyben gyorsabb az adaptáció, azaz a képességek nagyobb ütemben fejlődnek a többi időszakhoz képest.

–           Utánpótlás 11-16 év (lányok: 11-15 év, fiúk: 12-16 év)

Cél: A megfelelő aerob és anaerob állóképesség kiépítése, a gyorsaság és az erő fajtáinak fejlesztése az életkori szakasz vége felé, a sportspecifikus képességek/készségek továbbfejlesztése és megszilárdítása.

–           Serdülő kortól fölfelé: (lányok: 15-21+ év, fiúk: 16-23+ év)

A test kapacitásainak (fiziológiai, állóképességi, erő stb.) optimalizálása és a versenyzés megtanulása. A sportági, illetve a versenyszám- vagy posztspecifikus fizikai felkészülés optimalizálása.

–           Junior kor: ( lányok: 18 + év, fiúk 19+ év)

Célok: Az erőnlét és a sportági, az egyéni és a versenyszám-, illetve posztspecifikus képességek és készségek maximalizálásával a legjobb teljesítmény elérése.

Élsportolóvá válás, a sportolói felkészítés utolsó fázisa.

Összegzés: Az utánpótlás nevelésben a korai specializálódás sok esetben korai befejezéssel párosul. Előbb jó atléta, majd jó kézilabdázó, kosárlabdázó, vagy birkózó legyen. A korai specializáció hatásai a gyors fejlődés, korai csúcsteljesítmény, változó teljesítmény, motivációvesztésre és kiégésre hajlamos sportolók, megnövekedett sérüléshajlam. A több irányú fejlesztés- a multisport megközelítés hatásai a lassabb fejlődés, 18 év feletti csúcsteljesítmény, folyamatosan javuló eredmények, hosszabb pályafutás, kevesebb sérülés. A cél minden esetben a kettős életpályamodell kialakítása, tehát nem véletlen a jó sportoló jó tanuló díj sem. Tehát a sport nem mehet a gyerekkor, a tanulás rovására, a gyermek nem szűnhet meg gyermeknek lenni.

FORRÁSLISTA:

Prisztóka Gyöngyvér: Testneveléselmélet

Bíróné Nagy Edit: Sportpedagógia dialóg

Bp.Horváth-Prisztóka: A sportpedagógia és a sportpszichológia alapkérdései

Dr. Nádori László: Edzéselmélet és módszertan

Dr. Radák Zsolt: Edzésélettan

Ericsson et al., 2006

Gibbons et al., 2002

Viru, 1995

KÉPEK:

Címkép: ©matimix a Canva.com-ról