Mi az  FDM és mitől működik?

Az FDM a Fascia Disztorziós Modell kifejezés rövidítése. Ez egy kézzel végzett, manuális kezelés, melynek elsődleges célja a test kötőszöveteiben kialakult elváltozások, úgynevezett disztorziók helyreállítása, és ezzel a fájdalom valamint a funkciókiesés megoldása.

Ahhoz, hogy a magyarázat érthető legyen, érdemes beszélni magáról a kötőszövetről, vagy más néven fasciáról egy keveset. A kötőszövet mindenhol megtalálható a testünkben különböző formában. Az izmok felszínén, mint izompólya, a csontok felszínén (csonthártya), a belső szervekben , az idegrendszerben, vagy éppen az érhálózatban.

Az egész testet behálózzák, összekötik, vagy éppen elhatárolják a különböző területeket.

Az életmódunk, fizikai aktivitásunk vagy éppen annak hiánya, mentális állapotunk, sérüléseink, valamint a testünkön végzett operációk mind nyomot hagynak ebben a kiterjedt szövetben és funkció romlást eredményeznek.

A kialakult elváltozásnak többféle formája ismert, a kialakulásuk helyének és módjának függvényében. Megkülönböztetünk :

– Triggerband-et (TB – ez egy vonal szerű elváltozás, ami főként az izomhasban szokott megjelenni.)

– Herniálódott triggerpont (HTP- ez olyan helyen jellemző, ahol több izomréteg helyezkedik el egymáson és az alsóbb rétegek egyfajta izomsérv formájában fel tudnak törni a felszínre.)

– Continuum disztorzió (CD- pontszerű elváltozás az izom- ín, valamint a csont- ín átmenetben.)

– Falt disztorzió ( Leggyakrabban sérülésekhez, balesetekhez köthető.)

– Cylinder disztorzió (A felületes kötőszöveti rétegekben jellemző, többnyire zsibbadás, bizsergés, érzés zavar formájában jelentkezik.)

– Tektonikus fixáció ( Ízületi rögzítettséggel jár.)

A kezelést megelőző betegvizsgálat során a terapeuta kikérdezi a pácienst a panaszairól, azok kialakulásának idejéről, módjáról, nagyon figyelve a kliens testbeszédére. A diagnózis felállításának kulcsa az érintett területen érezhető fájdalom jellegének a speciális testbeszéddel való bemutatása. A terapeuta ebből tud következtetni arra, hogy milyen disztorzióval áll szemben és hogy milyen fogásokat kell annak megoldására alkalmaznia. A kezelés közben többször teszteli és “visszateszteli” a beteget. Ez az esetek jelentős részében a fájdalom provokálását jelenti, valamint a mozgásterjedelem vizsgálatát. Ahogy a disztorziók helyreállnak, a fájdalom csökken, a funkció javul, a mozgásterjedelem nő.

Maga a kezelés nagyon kellemetlen, a fájdalom érző – és tűrőképesség függvényében jelentős fájdalommal is járhat. A TB- k vonalszerű disztorziók, ezért azok kezelése is vonalszerűen történik, vonal mentén történő erős, húzásokkal, tolásokkal. A CD-k pedig pontszerű elváltozások, ezeket az adott pont/pontok nyomásával próbáljuk helyreállítani.

Az eredményessége nagyban függ a terapeuta és a páciens együttműködésétől, egymásra hangoltságától. A kiváló terapeuta és a kitűnő technikai végrehajtás nem jelent egyértelműen eredményes kezelést, csak ha a páciens is vállalja a saját részét benne, ami nem más, mint az érzett, olykor nagyon erős fájdalom ellenére végzett tudatos relaxáció, lazítás a kezelt területen, követve a terapeuta utasításait. Ezek nélkül nem csak kevésbé lesz hatásos a kezelés, hanem még a kínok kínját is át fogja élni a kezelt személy. Fontos azt is megérteni, hogy a kezelés utáni 1-2 napban látszólag fokozódhatnak a panaszok a nyomkodás hatására, de azok szép lassan elmúlnak és az eredmény szinte biztosan jobb lesz, mint korábban. Sajnos azt is be kell látnunk, hogy ámbár az FDM egy elképesztően jó terápia, ennek ellenére ez sem mindenható. Akinél a szenvedés nagyobb mértékű, mint a javulás, ott válasszunk más kezelési lehetőséget a probléma orvosolására.