Mi is az a fájdalom? – Élettani hátteréről közérthetően

A fájdalom minden ember számára ismerős jelenség – néha éles, néha tompa, rövid ideig tartó vagy éppen hosszan elhúzódó, helyben érezhető vagy kisugárzó érzés. Sokszor nagyon kellemetlen, mégis létfontosságú: a fájdalom a szervezetünk egyik legfontosabb védelmi mechanizmusa. Nélküle nem tudnánk időben észrevenni, ha valami veszély, károsító hatás fenyegeti testünket.

Hogyan keletkezik a fájdalom?

A fájdalom érzékelése egy összetett folyamat, amely több részből áll. Lássuk szépen sorban ezeket.

Érzékelés (nocicepció)

A testünkben speciális idegvégződések – az ún. nociceptorok – érzékelik a káros ingereket. Ezek lehetnek:
mechanikai (pl. vágás, ütés),
hő (pl. égés),
kémiai (pl. vegyszerek, gyulladás során felszabaduló anyagok).
Amikor a szöveteket valami veszélyezteti, ezek az idegvégződések jelet küldenek az idegrendszer felé.
Jel továbbítása
A fájdalom ingerület formájában az idegpályákon keresztül a gerincvelőbe, majd az agyba jut.
A gyors, éles fájdalom („szúró fájdalom”) a gyors vezetésű idegrostokhoz kapcsolódik.
A lassabb, tompa fájdalom („sajgás”) lassabb idegrostok útján érkezik.
Feldolgozás az agyban. Az agy több területe is részt vesz a fájdalom értelmezésében:
a szenzoros kéreg megmutatja, hol van a fájdalom,
a limbikus rendszer felelős a fájdalom érzelmi színezetéért (miért érezzük rossznak, nyugtalanítónak),
a frontális lebeny segít a tudatos reakcióban (pl. elhúzódunk a forró tárgytól).

Mi történik a szervezetben fájdalom hatására?

Amikor valami fáj, a testünk nemcsak „érzi” az ingert, hanem reakciót is indít:

Reflexek: például automatikusan elkapjuk a kezünket, ha megérintünk valami forrót.
Stresszválasz: a szív gyorsabban ver, emelkedik a vérnyomás, pulzus, a légzés szaporább lesz – a szervezet „riadókészültségbe” kapcsol. (“küzdj vagy menekülj”)
Gyulladásos anyagok termelődése: a sérült szövetekben olyan molekulák szabadulnak fel, amelyek fokozzák a fájdalomérzetet, hogy ne terheljük tovább a sérült területet.

Akut és krónikus fájdalom

Akut fájdalom: rövid ideig tart, általában egy sérüléshez, műtéthez vagy gyulladáshoz kapcsolódik. Védelmi szerepe van.
Krónikus fájdalom: 3 hónapnál tovább fennálló fájdalom, amely sokszor már nem a tényleges sérülés miatt van jelen, hanem az idegrendszer „megtanulja” a fájdalmat. Ez önálló betegségnek is tekinthető, és jelentősen ronthatja az életminőséget.
Miért fontos a fájdalom kezelése?

Bár a fájdalom védőmechanizmus, a tartós vagy túl erős fájdalom káros lehet. Befolyásolja az alvást, a hangulatot, a mozgást és a mindennapi életet. Ezért az orvostudományban a fájdalomcsillapítás nem luxus, hanem alapvető része a gyógyításnak, különböző fájdalomcsillapító szerekkel.

A fájdalom egy bonyolult, de rendkívül hasznos jelzőrendszer: figyelmeztet, ha valami nincs rendben a testünkben. Az agy és az idegrendszer közös munkája alakítja ki azt az érzést, amit mi „fájdalomként” élünk meg. Bár kellemetlen, de a fájdalom nélkül nem lennénk képesek megóvni magunkat az életben. A fájdalomra nem ellenségként kell tekintenünk és nem minden esetben kell azonnal gyógyszeresen csillapítanunk, mivel vannak olyan típusú fájdalmak, melyek figyelmeztetnek minket, hogy valami nincs rendben és az életmódunkban változtatni kell valamin.

Bizonyos esetekben ilyen változás lehet a célzott mozgás / mozgásterápia elkezdése, ami hamar a panaszok megszűnését eredményezheti a kiváltó ok kezelésén keresztül. Pl.: nagyon gyakran a térdfájdalmak hátterében a feszes combfeszítő izmok állnak. A feszes izmok fellazításával a fájdalom megszűnik.

Manuális kezeléseink egy része ezen az alapon, pont a fájdalomra épül. A fájdalom érzet, annak jellege és mintázata mutatja meg a terapeutának, hogy pontosan mivel is áll szemben és milyen módszerrel kell kezelnie. A fájdalomra adott válasz reakciónk, hogy elrántjuk a kezünket a kiváltó októl, feljajdulunk, szívjuk a fogunkat vagy éppen megfeszítjük az izmainkat.

Terápiánk során ezeket a tanult reakciókat tudatosan le kell építeni, ahhoz hogy a kezelés sikeres legyen. Izmainkat tudatosan meg kell tanulnunk ellazítani a terapeuta által okozott fájdalom ellenére, ami sokszor nem könnyű feladat, de tanulható⁩.

Győri Ferenc

HTPro.

fotó: paulfourk a Canváról